-
1 βουκολέω
βουκολέω, 1) Rinder weiden, hüten, βουκόλος sein; absolut, Iliad. 5, 313. 14, 445; Odyss. 10, 85 ἔνϑα κ' ἄυπνος ἀνὴρ δοιοὺς ἐξήρατο μισϑούς, τὸν μὲν βουκολέων, τὸν δ' ἄργυφα μῆλα νομεύων; Iliad. 21, 448 σὺ δ' εἰλίποδας ἕλικας βοῠς βουκολέεσκες Ἴδης ἐν κνημοῖσι; katachrestisch von Pferden Iliad. 20, 221 τοῦ τρισχίλιαι ἵπποι ἕλος κάτα βουκολέοντο ϑήλειαι; von Ziegen Eupolis B. A. 84; βουκολήσεται Ar. Pax 153; von Menschen, ernähren, Ar. Vesp. 10; Philostr.; – μὴ πρόκαμνε τόνδε βουκολούμενος πόνον Aesch. Eum. 78, solche Noth habend, od. in solcher Noth herumgetrieben; Callim. von den (»auf einer großen Weide gehenden«) am Himmel wandelnden Sternen, Del. 176. – 2) übertr., lindern, besänftigen, φροντίσιν νέον πάϑος Aesch. Ag. 655; Sp., z. B. ἀλλότριοι κόσμοι τὸ τῆς φύσεως ἀπρεπὲς β., mildern, verdecken, Luc. Amor. 38; ἐλπίσι ἀπατηλαῖς βουκολοῦμαι, ich lasse mich durch Hoffnungen täuschen, Alciphr. 3, 5; geradezu = betrügen, Ar. Eccl. 81; Plut. de ed. lib. 18.
-
2 ἀδινός
ἀδινός, ή, όν, Bedeutung und Ursprung nicht sicher, vielleicht verw. mit ἄδην oder mit ἁδρός wie κυδνός κυδρός, ψυδνός ψυδρός, vgl. πυκινός πυκνός; s. Buttmann Lexil. 1, 204; bei Hom. in 21 Stellen: ἀδινὸν κῆρ Iliad. 16, 481 Od. 19, 516, vgl. πυκιναὶ φρένες; ἠύτε ἔϑνεα εἶσι μελισσάων ἀδινάων Iliad. 2, 87, ἠύτε μυιάων ἀδινάων ἔϑνεα πολλά 2, 469; οἵ τέ οἱ (μοι) αἰεὶ μῆλ' ἀδινὰ σφάζουσι καὶ εἰλίποδας ἕλικας βοῠς Od. 1, 92. 4, 320; μνησάμενος δ' ἀδινῶς ἀνενείκατο Iliad. 19, 314, ἀδινὸν (v. l. ἀδινὰ Scholl.) στοναχῆσαι 18, 124, ἀδινὰ στεναχίζων 23, 225 Od. 24, 317, ἀδινὰ στενάχοντα Iliad. 24, 23 Od. 7, 274; κλαῖ' ἀδινὰ Iliad. 24, 510, ἀδινον γοόωσα Od. 4, 721, ἀδινοῠ ἐξῆρχε γόοιο Iliad. 18, 316. 22, 430. 23, 17. 24, 747, κλαῖον δὲ λιγέως, ἀδινώτερον ἤ τ' οἰωνοί, φῆναι ἢ αἰγυπιοὶ γαμψώνυχες, οἷσί τε τέκνα ἀγρόται ἐξείλοντο Od. 16, 216; ( πόριες) ἀδινὸν μυκώμεναι ἀμφιϑέουσιν μητέρας 10, 413; ἠδ' ὡς Σειρήνων ἀδινάων φϑόγγον ἄκουσεν 23, 326; man beachte, daß die letzte Stelle, von allen die sonderbarste, dem unächten, nachhomerischen Schlusse der Odyssee (nach Aristarch von 23, 297 ab) angehört. Grundbedeutung kann sein: fest, gedrungen; von Bienen- und Fliegenschwärmen wie von Schaafen u. Ziegen: dicht gedrängt; von der Stimme: kräftig, laut, tief; statt der Stimme der Sirenen nennt der Nachdichter Od. 23, 326 die Sirenen selbst ἀδινάς. – Hymn. Cerer. 67 τῆς ἀδινὴν ὄπ' ἄκουσα δι' αἰϑέρος ἀτρυγέτοιο ὥστε βιαζομένης; Soph. Trach. 847 ἀδινὰ δάκρυα; Pind. Pyth. 2, 98 δάκος ἀδινὸν κακαγοριᾶν; Apoll. Rh. scheint das Wort nicht mehr verstanden zu haben: 3, 1104 καί μιν ἀκηχεμένη ἀδινῷ προςπτύξατο μύϑῳ von ruhigem Gespräch; 4, 1422 ἃς φάτο λισσόμενος ἀδινῇ ὀπί von schwacher Stimme; 4, 1528 ἀδινὴ ἄτη; 2, 240 ἀδινὸν κῆδος; 3, 616 ἀδινὸς ὕπνος; 3, 1206 heißt ein geschenktes Gewand ἀδινῆς μνημήιον εὐνῆς. – Advb. ἀδινῶς Iliad. 19, 314, compar. ἀδινώτερον Od. 16, 216, s. oben. Uebrigens schrieb Herodian ἁδινός, Scholl. Iliad. 2, 87 δασυντέον τὸ ἁδινάων· ἀπὸ γὰρ τοῦ ἅδην καὶ ἁδινός ἡ κίνησις. So Merkel im Apoll. Rh.
-
3 ἑλικο-κέρατος
ἑλικο-κέρατος, Erkl. von ἕλικας βοῠς, Hesych.
-
4 βουκολέω
A tend cattle, ἕλικας βοῦς βουκολέεσκες ([dialect] Ep. [tense] impf.) Il.21.448, etc.: abs., Parth.4.1, Luc.DDeor.3:—[voice] Med.,βουκολεῖσθαι αἶγας Eup.18
:—[voice] Pass., of cattle, graze, ἕλος κάτα βουκολέοντο, of horses, Il.20.221, cf.Ar. Pax 153: metaph. of meteors, range through the sky, Call.Del. 176.2 of persons, βουκολεῖς Σαβάζιον you tend, serve him (with allusion to his tauriform worship), Ar.V.10:—[voice] Med., μὴ πρόκαμνε τόνδε βουκολούμενος πόνον ruminating, pondering, A.Eu.78.II metaph., cheat, beguile, ;τὸ δήμιον Ar.Ec.81
, cf. Men.Sam. 251;αἱ τίτθαι τοὺς παῖδας διὰ μυθολογίας βουκολοῦσιν Max.Tyr.10.3
;β. λύπην Babr.19.7
;ἀλλοτρίοις κόσμοις τὸ τῆς φύσεως ἀπρεπές β. Luc.Am.38
:—[voice] Med., ἐλπίσι βουκολοῦμαι I feed myself on hopes, cheat myself with them, Alciphr.3.5, cf. Luc.Trag.29;ἐπιθυμίαις Id.Am.2
:—[voice] Pass., Stoic.3.147;βουκολεῖσθαι ὑπὸ ἐνυπνίων Porph.Marc.6
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > βουκολέω
-
5 σφάζω
σφάζω, Od.4.320, Hdt.2.39, E.Tr. 134 (lyr.); in Com. (Cratin. 361) and Prose, from Pl. (Grg. 468c) downwards, [full] σφάττω, cf. Σφαττόμενος title of play by Diph., IG22.2363.34, and ς[φά] ττετ[αι] SIG 1024.36 (Myconus, iii/ii B.C.); [dialect] Boeot. [full] σφάδδω An.Ox.4.325: [tense] fut.A : [tense] aor.ἔσφαξα Il.2.422
: [tense] pf. ἔσφᾰκα, known from [tense] plpf.ἐσφάκειν D.C.73.6
, ([etym.] ἀπο-) 78.7:—[voice] Pass., [tense] fut.σφᾰγήσομαι E.Andr. 315
, Heracl. 583, ([etym.] ἀπο-) X.HG3.1.27: [tense] aor. ἐσφάγην [ᾰ] Trag. (A.Eu. 305, etc.) and late Prose, Plu.Publ.4, etc.; less freq. ἐσφάχθην, Pi.P. 11.23, Hdt.5.5, E.IT 177 (lyr., nowhere else in Trag.): [tense] pf.ἔσφαγμαι Od.10.532
, D.23.68:—slay, slaughter, properly by cutting the throat (v.σφαγή 11
), in Hom. always of cattle, , cf. 9.46, 23.305, Il.9.467.II esp. slaughter victims for sacrifice, 1.459, etc.; ἔσφαζ' ἐπ' ὤμων μόσχον cut its throat, as it hung from the servant's shoulders, E.El. 813;σ. παρθένου δέρην Id.Or. 1199
:—[voice] Pass., Od.10.532;ἀρνίον ἐσφαγμένον Apoc. 5.6
.2 generally, slay, kill, of human victims, as Iphigeneia, Menoeceus, Pi.P.11.23, E.Ph. 913, cf. A.Ag. 1433, Ch. 904; σ. τινὰ ἐς τὸν κρητῆρα so that the blood ran into the bowl, Hdt.3.11:— [voice] Pass.,σφάζεται ἐς τὸν τάφον Id.5.5
;πρὸς βωμῷ σφαγείς A.Eu. 305
.3 of any slaughter by knife or sword, Hdt.5.25, 7.107;σ. ἑαυτόν Th.2.92
;σ. καὶ ἐκδέρειν Pl.Euthd. 301c
;τὸν ἴδιον ἀδελφόν PMag.Osl.1.5
, cf. 1 Ep.Jo.3.12.4 of animals, tear by the throat,σ. ὥσπερ οἱ λύκοι τὰ πρόβατα Arist.HA 612b2
. -
6 ελιξ
I- ῐκος adj.1) криворогий, по друг. описывающий кривые борозды(βοῦς Hom., Soph.; ταῦρος Theocr.)
2) вьющийся, волнистый(χλόα Eur.)
II- ῐκος ἥ1) зигзаг, извив(ἕλικες στεροπῆς Aesch.)
2) извив, кольцо(ἀμφελικτὸς ἕλικα δράκων Eur.)
3) завиток(αἱ ἕλικες τοῦ ὠτός Arst.)
4) извилина, поворот(πόροι ἕλικας ἔχουσιν Arst.)
5) завитушка, локон6) круговое движение, круговорот(αἱ ἕλικες τοῦ οὐρανοῦ Arst.)
7) щупальце(πολυπόδου ὀκτάτονοι ἕλικες Anth.)
8) плющ(ἕ. νεότομος Eur.)
9) лоза(βότρυος ἕ. Arph.)
10) браслет, запястье(πόρπαι θ΄ ἕλικες Hom.)
11) Arst. = ἑλικτήρ См. ελικτηρ12) спиральная обмотка (sc. τῆς σκυτάλης Plut.)13) вихрь(ἥ ἕ. συγκατάγουσα τὸ νέφος Arst.)
-
7 ἕλιξ
A twisted, curved: in Hom. and Hes., as in S.Aj. 374 (lyr.), Theoc.25.127, epith. of oxen, commonly understood of their twisted, crumpled horns, cf.ἑλικτός 1
; also expld. of the movement of their bodies as they walk, rolling: freq. coupled with εἰλίπους, cf. Il.12.293 and Sch. ad loc., etc.; ἕλιξ abs.,= βοῦς, E.Ba. 1170 (lyr.): later of various objects,ποταμός Pi.
ap. Sch.Il.Oxy.221 ix 15; ἕλικα ἀνὰ χλόαν on the tangled grass, E.Hel. 180 (lyr., cf. sq. 111);δρόμος Nonn.D.2.263
;σειρή Tryph.322
.------------------------------------A anything which assumes a spiral shape: once in Hom., γναμπτάς θ' ἕλικας, of armlets or ear-rings, Il.18.401 (cf. ἑλικτήρ), cf. h.Ven.87, Arist.Mir. 840b20:—afterwards in various relations:II whirl, convolution, ἕλικες στεροπῆς flashes of forked lightning, A.Pr. 1083 (anap.); of circular or spiral motion,αἱ κινήσεις καὶ ἕλικες τοῦ οὐρανοῦ Arist.Metaph. 998a5
;ἕλικα ἐκτυλίσσειν Ti.Locr.97c
; wreath of smoke, A.R.1.438.III tendril of the vine, Thphr.CP2.18.2;βοσκὰς εὐφύλλων ἑλίκων E.Hel. 1331
(lyr.); βότρυος ἕλικα παυσίπονον the clustering grape, Ar.Ra. 1321 (lyr.).IV convolution of a spiral shell (cf.ἑλίκη 11
), Arist.HA 547b11: pl., convolutions of the bowels, Id.PA 675b24: sg., colon, ib. 675b20; also of the ear, Id.de An. 420a13, Ruf. Onom.44.V spiral running round a staff, Ael.VH9.11, Ath. 12.543f; on a child's ball, A.R.3.139; spiral strip folded round the scytale, Plu.Lys.19.2 Geom., spiral, Epicur.Ep.2p.40U., Hermesian. 7.86; περὶ ἑλίκων, title of work by Archim.; also,= κύκλος, Hsch.b of planets' orbit, Eudox. Ars5.3, Theo Sm.p.201 H.; but also of the sun's and moon's orbits, Eudox. Ars9.2.3 helix, screw-windlass, employed in launching ships, invented by Archimedes, Moschioap.Ath.5.207b.VI pl., involved sentences, D.H.Th.48.VII Adj. winding,ὁ ῥοῦς φέρεται ἕλικα πορείαν Dion.Byz.3
.
См. также в других словарях:
FOENUM — beum pabulum, Iob. c. 40. v. 1. ubi de Behemoth, sen hippopotamo, ut Bocharto visum, dicitur; Foenum quasi bos comedet, ut Hebraea Hieronym. vertit. Unde est, quod apud Sirachidem arator invigilat ἐις χορτάσματα δαμάλεων, Eccl. c. 38. v. 28. Et… … Hofmann J. Lexicon universale
σφάζω — ΝΜΑ, και αττ. τ. σφάττω και βοιωτ. τ. σφάδδω Α 1. θανατώνω κάποιον κόβοντάς του τον λαιμό 2. (γενικά) φονεύω, σκοτώνω με μαχαίρι, ξίφος ή άλλο αιχμηρό αντικείμενο 3. μτφ. πληγώνω βαθιά, βασανίζω, ταλαιπωρώ (α. «τα λόγια της τόν έσφαξαν» β. «βλέπε … Dictionary of Greek